“Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom. Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.” (Kurt Dimberger)

Mi AKARJUK, én legalább is nagyon! Talán még nem tettünk meg eleget érte…tehát még nincs munkánk. Abdul barátunkat az Adidasból még nem értük el. Melinda azt már említette, hogy be lettünk hívva állásinterjúra. Voltunk is. Nagyon rendes fiatal üzletvezetővel beszéltünk. Természetesen Melindával többet beszélt, hiszen nálam rájött, hogy erőlködhet, de a legtöbbször csak a széles mosolyt tudta belőlem kicsikarni. Hiszen a kérdéseket értettem, de válaszolni már nem mindegyikre tudtam. :D (a bónusz mondatomat, amit még Gergő tanított otthon, „jól fog jönni” jelzéssel azért bedobtam ;D : „Please be patient with me, my english is not that good.” = Kérem legyen velem türelmes, az angolom nem túl jó.) Mindegy, túlestünk rajta, azt mondta, ad nekünk munkát, csak az NI Number-t intézzük el (TB szám) és hívjuk vissza. Mi ezzel már az interjú délutánján megvoltunk, akkor abban maradtunk, pénteken hív minket, aztán megbeszéljük, mikor menjünk be a boltba, a részletek letisztázására.

Gondolom, mondanom sem kell, itt van a péntek este, és nem sok minden történt… ő nem hívott minket, mi hívtuk őt, de túl elfoglalt volt, nem jött a telefonhoz. Ezután bementünk a boltba, hogy ha kell, ülünk ott záróráig, de nekünk beszélnünk kell vele, viszont mire odaértünk már hazament… ezért felesleges másfél órányi buszozás után újra szállhattunk vissza a buszra, de még mielőtt elindultunk megajándékoztuk magunkat igazi (és ISTENI FINOM) Belga Wafel-lel, rajta eredeti Belga csokival (olyasmi, mint az otthoni gofri, csak sokkal finomabb :D ). Jó vigasz volt ;D !

Persze a héten nem csak erre az egy lehetőségre várunk. Rengeteg boltba beadtunk még a jelentkezésünket, az önéletrajzunkat (itt CV). Sehonnan semmi idáig. Sok helyen szívélyesen fogadták a jelentkezésünket, még több helyen mondták, hogy csak online lehet jelentkezni (aminek szerintem a fele kamu, mert hiába töltünk el órákat a gép előtt, sehol sem tudunk jelentkezni, önéletrajzot feltölteni).

De nem baj, holnap nyitástól az Adidasban leszünk, eddig még az a lehetőség nyílt meg előttünk a leginkább, aztán ha nem jön össze, megyünk a vendéglátósok felé. Ott biztos akad egy mosogatói, vagy takarítói állás.

Hm…11. napja vagyunk kint. Nyaralásnak, lazsálásnak már hosszú ez az idő, nekünk legalább is nagyon. És így, hogy nincs munka még jobban elkezd hiányozni minden otthonról….Ti is mindannyian, akik ezt olvassátok!!!

Na, nem szabad szomorkodni, inkább írok néhány dolgot, ami talán mókás is lehet (észrevételek, mi hülyeségeink :D ) :

-          ha elmegyünk a kedvenc chiken-esünkbe kajáért, miután kész az étel, és megyünk átvenni a pulthoz, az egész étterem megáll, a konyha is(!), és nem mindennapi különlegességként bámulnak minket. Nem zaklatnak, nem szólnak be, csak „néznek, mint borjú az új kapura” :D

-          Melinda „ellondonosodása” azzal kezdődik, hogy egyre bátrabban megy át az úton (ha piros a lámpa, ha sok sávos az út…stb.) :D (nem tudom említettük-e már, de hihetetlen, hogy az itteni emberek bármilyen jármű elé hajlamosak kiszaladni, hogy átmehessenek az úttesten)

-          felvilágosodtam, mikor megtudtam, hogy a „mistake” szó azt jelenti: hiba (nem értettem, mit beszélnek az emberek ennyit misztikus dolgokról mindenhol, hiszen nagyon sokat hallottam) :D

-          bár a belvárosban lakunk, mire beérünk a központba, néha másfél óra is eltelik (ennyi idő alatt tömegközlekedéssel Nyergesre érek Budapestről)

-          annak ellenére, hogy legálisan szinte csak otthon lehet dohányozni, mindenütt látni cigi csikket az utcán, valamint dohányzó embereket… :S (én nem gyújtottam rá, mióta végleg elhatároztam, és nem is hiányzik! :D )

-          a munkások, ha elmegy mellettük egy csinos csaj, nem kezdenek el fütyülni, disznó dolgokat mondogatni, maximum megcsodálják, esetleg dobnak egy „How are you? „-t (=Hogy vagy?)

-          alapvetően nem zavaró, mennyi féle ember él itt. Szerintem a legtöbb vallás és ország képviselteti magát Londonban. Az már csak a mi szerencsénk, hogy egy olyan negyedben élünk (félreértés ne essék, nem bántanak minket), ahol alapvetően azok a vallású emberek vannak jelen, akik asszonyai csak csadorban járhatnak az utcán, ahol a férfié az elsőbbség, ahol a nők alárendeltek a férfiaknak. Ezt mi néhány dologban érzékeljük, mint például nem engednek előre sehol, a buszról leszállás közben majd fellöknek, csak hogy előtted szállhassanak le, nekem mondjuk már a kezemet is túrták le kapaszkodóról…

-          akár milyen jó az egyensúlyérzéked, izomzatod, képtelenség úgy kitámasztani magad a londoni tömegközlekedésen, hogy ne kelljen a kapaszkodóhoz nyúlnod :D

-          itt akármilyen extravagáns, illetve különc vagy, az teljesen természetes (meg is beszéltük Melindával, hogy egyszer valami nagyon abszurd kinézettel megyünk el itthonról, és megfigyeljük, hány embernek tűnik fel az idióta kinézetünk)

-          a kaliforniaiak jó rosét csinálnak :D

Mára ennyi … a későbbiekre is hagyni kell valamit :D

Have a nice day! ;D

*Keep smiling! * Mosolyogj!*