“Az emberi boldogság ritkán a hatalmas vagyonok gyümölcse, sokkal inkább támad napi apró örömökből.” (Benjamin Franklin)
Nem véletlenül választottam ezt az idézetet, hisz egy idegen országban meg kell tanulni értékelni minden kis apróságot. Néha ez könnyen megy, hiszen az új dolgoknak van valami különleges varázsa. Ám sokszor az embernek magára kell erőltetnie ezt a látásmódot. Nekem az utóbbi időben mindkettőhöz volt szerencsém. Például a péntek esti Londont kifejezetten utálom, különösképpen a késő éjszakát, amikor zárós vagyok az étteremben. Ilyenkor a részegek áradata lepi el az utcákat.
Az első zárásom alkalmával egy 19 év körüli sráccal utaztam együtt, akit a két barátnője próbált „életben tartani”, nem nagy sikerrel. Mivel, hogy hely ilyenkor nem nagyon van a buszokon - sok busz meg sem áll a megállóban, és rengeteget kell várni, mire egy olyan érkezik, amire fel is fér az ember lánya -, nem kellett attól tartanom, hogy rám esik sokkal inkább attól, hogy lehány, főképp, hogy lehetőségem sem volt elmenekülni előle. Hál’ Istennek ez nem következet be, viszont helyette a srác, elvesztette az eszméletét, attól a hatalmas alkoholmennyiségtől, amit elfogyasztott, és a lábamra esett. Hát nem gondoltam volna, hogy ilyen jó nő lennék, hogy a férfiak a lábaim előtt hevernek Londonban is….de ezek szerint mégis. Ezután a két lány már egyáltalán nem volt ura a helyzetnek, és a buszsofőr látva ezt a kamerán (mert minden busz be van kamerázva), megállította a buszt, és levonszolta a londoni kamaszt, aki ezután a járdán folytatta álmát. Hát ilyen kalandok után az embernek elmegy a kedve az ivástól egy jó időre....
Péntek és szombat este mindenki részegen tántorog haza, van, aki már-már négykézláb, lányok cipő nélkül, magukban beszélő üzletemberek, és még sorolhatnám. Tudniillik az emberek munka után egyből egy pubba veszik az irányt, „Reset” (újraindítás) céljából. Nehéz lenne leírni a látványt: mindenhol szemét, bűz, járdán alvó emberek…. Nem túl szívderítő látvány.
Múltkor például hajnal 4-kor sikerült hazaérnem, mert nemcsak hogy, sokat kellett várni a buszra, de még többet arra, amire fel is tudtam szállni. Csak a szokásos: levegő semmi, ellenben bűz és hatalmas tömeg. Majd a Tower-nél egy kedves fiatalember kidobott egy sörösüveget a járdára a busz ajtaján keresztül, nem sokkal a fejem mellett. Ez a sofőr is észrevette, és közölte, hogy amíg le nem száll az illető, addig nem megyünk tovább. 10 perc várakozás után, csak annyi történt, hogy a tömeg ideges lett, és mindenki obégatott, de senki nem vállalta magára a tettet. Erre a driver, csak hogy érzékeltesse a komolyságát a dolognak, leállította a motort és a lámpát is lekapcsolta. CSODÁS! Na, akkor telt be a pohár, leszálltam. Nem sokkal később jött egy másik busz, és azzal el tudtam menni. ( Az előző busz még akkor is állt.) Megörülvén, hogy egész sok hely van a busz közepében, hátra verekedtem magam. Nem is tudom mi ütött belém, miért voltam ilyen natív…. persze, hogy volt hely, mivel egy fiatal lány úgy összehányta magát, hogy a szag szinte elviselhetetlen volt, a látványról meg ne is beszéljünk. Mondom Halleluja!!! Mi jöhet még?! Átszállás után a 25-ösön tanúja lehettem egy kis veszekedős, ordibálós jelenetnek, mely két részeg idegen között zajlott le. Már meg sem lepődtem ezen. Ezt csak pár példa volt az éjszaki életből, de talán így kicsit könnyebb elképzelni mi zajlik ilyenkor ebbe az őrült metropoliszba.
Az azért meg kell jegyeznem, hogy már mi is részt vettünk egy igazi londoni buliban. A hely neve Heaven. Ez egy meleg bár, ahol hétfőnként Popcorn partyt tartanak. Ilyenkor hetero-és homoszexuálisok együtt buliznak. Ez a hely már a 80-as évek óta üzemel, és elég nagy hírnevet tett szert.
Az ötlet onnan jött, hogy a Nando’s minden hónapban tart egy „bulit” az alkalmazottjainak a Sohoban, ahol fél áron tudunk inni. A kollégáim engem is hívtak, hogy menjek velük. Gondolkodtam rajta, bár annyira fáradt voltam akkor, hogy csak az alvásra tudtam gondolni, de végül azt mondtam, hogy: „Lehet. Meglátom.” Hétfőn Kata, a menedzserem érdeklődött, hogy ugye megyek, mert nagyon számítanak rám, és hogy ne aggódjak, mindenki imádja ezt a helyet, nekem is tetszeni fog. Majd kimondta a varázsszót: „Döntsd el, a neved fent van a Guest List-en, belépőt sem kell fizetned.” Álmomban sem gondoltam volna, hogy én valaha is fent leszek egy listán Londonban, nemhogy kicsivel több, mint 1 hónap után. Rögvest hívtam is Hannát, aki szabadnapos volt, hogy úgy készüljön, hogy nekünk buliznunk kell mennünk este, mert ezt az alkalmat nem hagyhatjuk ki. Izgatottak voltunk, hisz ez volt az első bulink Londonban, plusz a nevünk ott virított a vendéglistán, de hogy oldjuk a feszültséget egy üveg bor sietett segítségünkre.
Könnyen megtaláltuk a helyet, és még kint összefutottunk pár munkatársammal. Nagy motozások, és a rágógumim elkobzás után bejutottunk. Fent voltunk a listán!!! A hely hatalmas volt, és magával ragadó. Kis időbe telt mire megtaláltunk a ruhatárat és egy „kisebb vagyont” hagytunk ott. Hanna mondta, hogy már érti, miért mennek a csajok kapát meg pulcsi nélkül bulizni, egy szál semmibe bulizni….nem csak ezért, mert nem fáznak, hanem mert DRÁGA! J
A zene, a fények és a légkör azonnal magával ragadta az ember. Életem egyik legjobb bulija volt. Kiváló dalok, olcsó pia és sok meleg. Ez a bulizás új receptje. Legalább is számomra. Jó dolog meleg bárba menni, mert nem zaklatnak folyton a pasik, nem nyomulnak rád. Persze a hétfő koedukált nap, de általában könnyen el lehetett zavarni a srácokat így is. Ez első megdöbbenést nekem a WC okozta. Megkérdeztem egy férfit a terem sarkában, hogy merre is találom. Elsőre simán elmentem mellette, mert csak annyit láttam, hogy a fiúk sorban álltak ott. Én kis buta elfelejtettem, hol is vagyok és kerestem, hogy hol a női….hát aztán leesett. Unisex a mosdó! J Visszafelé megköszöntem még egyszer a segítséget, mikor is a pasi megállított, hogy honnan jöttem. Mihelyst megtudta, hogy magyar vagyok elbüszkélkedett vele, hogy ő már 5x volt nálunk, mert nagyon jók a fogorvosaink és a fürdőink. Majd tájékoztatott, hogy ő igazából nem itt dolgozni, és elővette a névjegykártyáját. A Metropolitan Police nyomozója volt. Ugye nem kell mondanom, hogy kicsit elvörösödtem, mert elég cikinek éreztem a szitut, de a sötétben ez nem látszódott.
A szórakozóhely kisebb műsorokkal spékeli meg a hangulatot. Aznap Lady Gaga: Alejandro számát adta elő egy transzfesztita és jó pár táncos. Lenyűgöző volt. Elállt a szava a látványtól. Plusz lufi és konfetti hullott az égből, szóval kiváló volt a hangulat. Csak pár kép az előadásból. Készült rólunk party fotó is, ami ott virít a Heaven honlapján, és plusz hamar transzfesztita barátnőkre is szert tette, akik lelkesen ölelgettek. Bűbájosak voltak.
Összességében a buli csodás volt, reggel 6kor kerültünk ágyba. Az már biztos, hogy ide megyünk még!!!
Folyt. köv.
Fotók a buliról:
Lady Gaga Team
Az új "barátnőim"
Akár csak egy címlapfotó... :)
