„Az évszakok változnak, akár csak a városok. Emberek jönnek és emberek mennek, de megnyugtató érzés tudni, hogy akiket szeretünk, mindig a szívünkben lesznek, vagy ha nagyon szerencsések vagyunk, csak pár órányi repülőútra.” / Szex és New York/
Kalandunk legnehezebb része talán az elindulás volt, hiszen otthon kellett hagyni azokat az embereket, akiket a legjobban szeretünk a világon: a szülőket, a barátokat és persze a szerelmünket. Tomi hiányzik természetesen a legjobban, és ezt az űr nehéz betölteni utána.
De ezek a lehetőségek, melyek itt várnak ránk, nem állnak örökké rendelkezésre. Ezekkel élni kell, ahogy a pillanattal is! Mi épp ezért jöttünk ide. Szerencsére teljes támogatást kapunk a fiúktól, a családtól és a barátoktól is. Köszönjük nektek!
És mi történik, ha két danger prone nekivág a nagyvilágnak….hát sok vicces és izgalmas sztori. Ezzel a céllal született meg az oldal, hogy ezeket megörökítse és közvetítse felétek.
Hétfő van (aug. 09.), ma voltunk először munkát keresni. Nagy lelkesedéssel és sok pozitív gondolattal vágtunk neki az útnak. Első állomásunk egy Job Center volt, ami kb. 20 percre volt a szállásunktól. Az igazat megvallva voltak fenntartásaim a környék miatt. Egy kis eldugott utcában találtunk rá az irodára, ahol már a bejáratnál lefárasztottak minket az Árnyaltak. Megkérdezték beszélünk e franciául??!! Milyen ostoba kérdés ez?! Tuti valami Lady Marmalade-os „humoros megjegyzéssel” akartak volna elkápráztatni minket. De mi „rafináltak” voltunk, meg sem álltunk, csak félvállról odadobtunk egy „No”-t! Belépve az épületbe hatalmas tömeg fogadott, de aztán hamar kiderült, hogy ott csak az NI Numbert lehet elintézni és ott csak az interjúkat tartják. Elkalauzoltak minket a Job Center PLUSZ-hoz. Ám itt sem kaptunk túl sok segítséget, mert odaküldtek egy géphez, ahol meg lehetett tekinteni az állásokat, és ki is lehetet nyomtatni őket. Hát mondanom sem kell, hogy a 322- állás közül, max kettőnek feleltünk meg. Viszont tanultunk valami számunkra meglepőt: ez pedig a HANDYMEN. Mi megint magyar fejjel gondolkodtunk, mely kifejezés alapján rögvest lefordítottunk a szót, és így született a kézilány illetve kézi fiú. Nagyon furcsálltam a hirdetést, mert volt benne egy feltétel, mely így szólt: own tools =saját szerszám. Mondom, nekünk van kezünk, megfelelünk a kritériumnak. J Hanna megnézte a telefonjába, és ezermestert, szerelőt jelentet. Na szép. Nem nézek volna minket hülyének! Sebaj, mi jót nevettünk magunkon és néztük tovább a lehetőségeket. Az eredmény: egy konyhai kisegítő a másik egy takarítói. Nem túl fényes kilátások. Megvitattuk, hogy ez nem nekünk való, MENJÜNK INNEN EL!!! (Fortés közmondás.)
Ezeken a masinákon lehet megtekinteni az állásajánlatokat.
Megéheztünk, tehát célba vettünk egy közeli kávézót, ahol nekem sikerült egy olyan sausage toastot kiválasztanom, amit nem sikerült legyűrni a torkomon. Elég rossz volt, és a látványról ne is beszéljünk…Emiatt szépen lecsipegettem róla a kenyeret és a sausage-t letakartam a szalvétával. Majd gyorsan elhagytuk a helyszínt, nehogy megsértődjenek, hogy nem ízlik a kajájuk. Elég újítónak gondolom magam, és szeretek új ételeket megkóstolni, de hogy ez ilyen rossz lesz, azt nem gondoltam volna. Hát én ilyet többet nem rendelek! Sőt semmit nem rendelek, amibe ilyen fincsi kolbász van. Meghagyom ezt az angoloknak. Good appetite to it!
Majd abba maradtunk, hogy átbuszozunk az Oxford Streetre, és ott bemegyünk néhány szimpatikus boltba. Ruhaüzleteket választottunk ki első körben, én beszéltem, és sikerült leadnunk 2 helyre is az önéletrajzunkat. Egyik az Adidas a másik pedig a Zara volt. A többi helyen azt az utasítást kaptuk, hogy interneten küldjük el a CT- t, töltsük ki az adatlapot, és majd hívnak. Nem sokkal később kiültünk a közeli park füvére sok öltönyös brit társaságában, és elégedetten elfogyasztottunk egy-egy Mc Flurry-t. Eközben megcsörrent a telefon, az Adidastól hívtak. Kaptam egy csomó kérdést meg instrukciót, és behívtak minket másnapra állás interjúra. Fél óra sem telt el, és máris megkerestek minket egy lehetséges munkahelyről. Szerintem csodás kezdés. Drukkoljatok holnap, hogy sikerünk legyen, és kapjunk munkát minél előbb.
Ezután nyúzottan érkeztünk haza, mert az utazás hosszú volt, összesen több mint 3 óra volt. Mint már azt említettem elég sok itt a dugó, és a leggyorsabb közlekedési eszköz a metro. Viszont elég drága a bérlet, és munka nélkül spórolni kell, így most csak a buszra vettünk bérletet. Az pedig ezzel jár.
Este pedig kitaláltuk, hogy megünnepeljük a sikeres napot, és borozunk itthon egy kicsit. Hát elég jól sikerült, mert összesen 1 üveg bortól mind a ketten becsípünk, és dőlt belőlünk a baromság. Jókat nevettünk, és elégedetten feküdtünk le aludni.
Búcsúzik Tőletek Gringó és Niño!
